Mindenesetre rákaptam az új hely szabadságára. Hihi...
Ha már szöveges bejegyzésre adtam a fejemet, elmesélem, hogy hogyan is jött ez a fotózás dolog nálam.
Egyfelől persze inspirálódtam is a sok szép blogból amiket böngésztem (köszönet azoknak, akiknek rendszeres olvasója vagyok!), de főként abból az állapotból volt elegem, hogy ha a kicsivel kimozdultunk a friss levegőre, akkor már szinte mindig valami unalom-szerű letargia jött rám.
Mert miért is?
Hát mert ez egy kettős állapot:
-semmi dolgom ugyan, hiszen a gyermek bájosan matat a virágok között, bodobácsokat figyel, lepke után futkos, elmélyülten homokozik...
-de ha bármibe belekezdenék mellette amit ilyenkor lehetne, mondjuk olvasásba, meditálásba, esetleg komolyabb sétába, hát máris jön a frusztráció, mert éppen akkor: vegyem le a cipőjét, fogjam meg a virágját, mentsem meg egy "állnok" szitakötőtől, és különben se menjek egyenletesen ötnél több lépést, mert neki más dolga van :-)
Persze félre ne értsetek, imádom ahogy éli a világát a természetben, csak hát már 2 és fél éve itthon vagyok, és a monoton házimunka után nagyon vágytam már valami kevésbé passzív, és főként azonnal láthatható eredményt hozó tevékenységre! Mert az egyik legnemesebb dolog az életben gyermeket nevelgetni, de a rövid visszacsatolás azért hiányzik belőle! Legalábbis nekem, nem tudom mások hogy vannak ezzel.
Szóval volt ez a letargikus állapot, ami sokszor oda vezetett, hogy inkább ki se dugtuk az orrunkat a lakásból, mert itthon legalább tudok ezt-azt csinálni mellette, többek között bújni a kedvenc blogjaimat :-), és csodával határos módon "őkegyelme" varrni is enged! (majd jelentkezem ennek az eredményeivel is egyszer ígérem).
És akkor jött a megoldás a fotózással! Ő bogarász, és én is bogarászok a fotógéppel! Hehe... Újra jó együtt kint is, sehol a letargia, és az álmosító unalomérzés bennem.
Ajánlom másnak is bátran, aki esetleg hasonló cipőbe kerülne!
És végül itt az új hely, ahol szép nagyban látszanak a képeim!
Szeretettel várok mindenkit!
De még az sem lehetetlen, hogy ezt a blogot is megtartom a szöveges bejegyzéseim számára, hátha mostmár lesznek ilyenek is! :-)
...amikor fényfürdőzik (=mosakszik)...
...amikor játszani szeretne a fotógéppel...
