Waldorfmama szivárvány-hetéhez csatlakoznék: fújtunk buborékot a teraszról, gyöngyöt is fűztünk, és előkerült ez a könyv, ami "a nagy" egyik kedvence volt sokáig...
"...Nincs semmi, csak a zengés. A néma zengés, mely az emberkoponya fátyolán átszűrődve és lecsökkenve, hanggá, tánccá, festett képpé, faragott pillérré porlik az eleven nyomorúságban...
...Szárnyak a szívben, a szívben, a szívben! A fekete viharokon át a világok arany kapujáig!" (Weöres)
Köszönöm az inspirációt. Közben, előtte, utána én is szivárványokról álmodom...
VálaszTörlés