Tegnap épp 3 éve, hogy a "kicsi" megérkezett hozzánk...
Nagyon harmonikus nap volt, megadatott nekünk, hogy éjjel, csendben, gyertyafénynél, vízben születhessen meg (és mindezt kórházban, köszönet érte a támogatóknak!). Tamás segített a fájások hullámait "meglovagolni", csak az ő hangja számított akkor... végül megérkezett. Finoman, lassan odaúsztatták hozzánk, és amikor kiért a vízből a fejecskéje, kinyitotta a szemét, és alaposan megnézett magának minket. Először engem, aztán Tamást. Nem sírt. A tekintete mélységesen mély volt. Sose felejtjük el.
Azóta az idő repült, és most együtt ünnepeltük ezt a szép napot immár harmadik alkalommal...
A "nagy" fűzött neki gyöngyből egy lepkés karkötőt:
Mivel szülinapkor nálunk minden lehetséges, így a megálmodott rózsaszínű torta epres töltelékkel, kívül málnaszörpös cukormázzal, és ehető rózsaszín gyöngyökkel készült. És mivel az egész család titkon marcipánrajongó, hát apuka ellátta a tetejét gazdagon. Az eprek saját kezei által formálódtak, hatalmas sikerük volt... hamar lekerültek a tortáról. :-)
Az elmúlt napok éjszakái ennek a varázsparipának a készítgetésével teltek:
... és megérkezett szerencsésen hozzánk a legnagyobb ajándék, egy gyönyörűséges naaaaagy baba Nyerges Ági műhelyéből, akit 1 percen át szótlan áhítattal, magasba emelve szemrevételezett a boldog tulajdonosa...
Mintha a szemébe nézett volna, ugyanúgy, ahogy akkoriban a miénkbe...
(Köszönjük szépen Ági!)
A baba a táskájában egy pici marokbabát hozott magával meglepetésként...
És tegnap délelőtt készítettem még gyorsan két "pörgős" ruhácskát: egyet Lencsinek, egyet pedig az új babájának. Mindkettő próba nélkül készült, és kicsit izgultam, de íme:
Este "belefeledkezős" játék az új barátokkal: 
Végül álljon itt a vers első néhány sora, amit minden szülinapkor szavalunk:
"Ha a szívünk szólni tudna,
de sok szépet mondana...
Ha a szívünk dús kert volna,
csupa rózsát ontana...
Fénybe vonnák mindörökre
Lenóra a szülinapod,
Teljesítnénk minden vágyad,
mit csak szíved álmodott!
..."
