A karácsony nálunk 2009-ben a családfő ötletére ki lett nevezve "hobbista karácsonynak", mivel előtte zsinórban betegeskedtünk több fordulóban, és nagyon nem tudtuk előre elintézni, amit ilyenkor az ember szeretne (ez az általánosítás a mi családunkban azt hiszem csak rám vonatkozik hihihi...).
Tehát a "hobbista karácsonyunk": nem csinálunk semmit, amit kellene, de nincs hozzá kedvünk. Csak akkor porszívozunk, ha van kedvünk, csak akkor és azt sütünk-főzünk amihez tényleg nagy kedvünk van, akár a faállítást is elengedtük volna, de aztán lett kedvünk, muhahaha...
Szóval így nem volt nagytakarítás, sőt kicsi se nagyon, nem volt ünnepi ebéd, sem sütemények garmadája, nem vasaltam ünnepi ruhákat, viszont nem volt feszültség, mérgelődés, kiabálás és fáradság sem.
Idén először nem hullafáradtan pihegtem az ajándékbontáskor a fa alatt!
Viszont illatozott a sülő beigli a sütőből 24-én, mert reggel ahhoz volt kedvem.
Előtte való nap pedig készült mézes is, mert a gyerekeknek ahhoz volt kedvük!
A lakás is fel lett díszítve, mert a gyerekeknek volt kedvük.
A fát pedig, amíg a kicsi aludt, a naggyal segítettünk feldíszíteni az angyaloknak...
Az ünnepi vacsora sajtfondű volt, mert az egyszerű, és a páromnak ahhoz volt kedve!
Egy nap alatt lezavartuk a tágabb családot, és így volt még egy saját napunk társasozni a fa alatt!
És végül még egy újítás nálunk: sikerült mindenkit rábeszélni a tágabb családban a felnőttek között, hogy megszabadulva a fölösleges árurengetegtől, mindenki csak egy ajándékot adott és kapott, mert az adventi időszakban kihúztuk egymás nevét!
Jól sikerült, másnak is merem ajánlani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése